A regény főhőse, a tizennyolc éves Lojza javítóintézetből és börtönből szabadulva egy dél-csehországi kisváros ínségtelepére kerül állítólagos nagyszüleihez. Nehezen kap munkát, hiszen a válságos harmincas évek végén járunk, végül is a sírásó fogadja fel maga mellé segédnek. A sírásói foglalkozás itt az a poszt, ahonnan meglátható az élet és a társadalmi viszonyok igazi képe. A regény e központi motívuma összefonódik a másikkal, amely Lojza alakja és sorsa. A fiú testileg rendkívül erős, s szinte gyermekien tiszta lelkű, de túl érzékeny. Anyai szeretetet nélkülöző gyermekkora után a javítóintézetben és a börtönben csupán az élet árnyoldalait ismerte meg, s bár vágyik a tiszta életre, úgy véli, csak akkor tud érvényesülni, ha olyanná lesz, mint a világ. Sorsa csak tragédiába torkollhat, hiszen az író szavaival élve: "Nem tud beleilleszkedni abba a környezetbe, amelyben él, más környezettel viszont senki sem szolgálhat neki."