Jevgenyij Jevtusenko, a hajdani "dühös poéta" betöltötte ötvenedik évét; eljött a számvetés ideje. E sokarcú művész ezúttal sem tagadta meg önmagát: könyve, melyet több világnyelvre is lefordítottak, számtalan vitát provokált, ellentétes vélemények kereszttüzébe került. A napjainkban oly divatos témát, a gyökerek kutatását sajátosan értelmezve, nemcsak a szibériai föld tősgyökeres lakóinak, hanem az elmúlt hat évtized mindennapi történelemformálóinak is emléket kíván állítani. Szenvedélyesen, nem titkolt érzelmességgel, olykor harsányan, de mindvégig magabiztosan mond ítéletet jelenről és múltról, politikáról és beatről, hagyományőrzésről és morálról. A szerteágazó, sokszínű regény hősei közt találjuk Allende elnököt és Ciolkovszkijt, szóhoz jut a moszkvai értelmiség és egy amerikai popzenekar, a vakmerő geológusok éppúgy, mint a bibliás öregek. E szépirodalomba oltott publicisztikáról lehet szélsőséges ítéleteket alkotni de közönyösen félretolni nem: egy izgalmas költői életmű fontos állomása e könyv.