Alfred Döblin (1878-1957) ezzel a regényével ért fel pályája csúcsára. Eredeti szakmája ideggyógyász, 1930-ig praktizált (munkásoknak is rendelt az Alexanderplatz környékén), az első világháborúban önkéntesként járványkórházban működött. Emellett írt eleinte újságot, majd regényt is: főművét, a Berlin, Alexanderplatz-ot 1929-től mindmáig a modern regény élvonalában tartják számon. A nagyváros regényén érződik az Új Tárgyilagosság riporteri erényekre törekvő mozgalmának hatása: mintha filmvásznon villódzna az ezerarcú modern metropolis. Meg is filmesítették a regényt már 1931-ben. De a tarka mozaik egyszersmind ősi minta, a "népmesei" főszereplő - szerelmi gyilkosságért kiszabott négy év után szabaduló hórukkos, egyszeri ember - háromszor rugaszkodik neki a jó útra térés próbájának. A benyomások özönét megannyi nézőpontból kivételes nyelvi gazdagság jeleníti meg. Szállóigék a német irodalom jeleseitől vagy éppen a Bibliából vegyülnek kocsmai szitkokkal, slágerfoszlányokkal, időjárás-jelentéssel, ügyvédi beadvánnyal. Valami van a levegőben... Az elkapott szeszélyes pillanat káprázatos és vérfagyasztó, elénk hozza a Hitler hatalomátvételét megelőző, mintegy a bűnbeesés előtti állapotokat. Döblinnek 1933-ban az utolsó percben sikerült Zürichbe, majd Párizsba menekülnie a náci rezsim elől, felvette a francia állampolgárságot, de idővel innen is kénytelen volt továbbállni Amerikába. A tengerentúlon filmforgatókönyveket írt. A háború után visszatért szülőföldjére, de Nyugat- és Kelet-Németországban egyaránt csalódottan végül emigrációban fejezte be életét. A Berlin, Alexanderplatz magyar fordítását, Soltész Gáspár munkáját, amely 1976-ban jelent meg először, felfrissítve adjuk közre ismét.