Erdődy ​János új regénye tulajdonképpen két műfajt ötvöz össze – igen szerencsés módon . A kettős műfaj – regény és antológia – a téma következménye. Énekes az országúton: a XIII. század trubadúrja (trouvére-ej, Minnesangere). A regény hősei bejárják az akkori Európa „dalteremtő tájait”: a trobadurok Provenciejából indulnak el, eljutnak a francia trouvére-ek országába, bejárja Itáliát, majd Walter von der Vogelweide Németországban a Minnesángerek földjén tűnnek el szemünk elől. Mindenhol tanulnak, új-meg-új énekeket és verseket. Vándorénekesek, tehát mindezeket elő is adják. Erdődy valósággal antológiát ad a korabeli költészetből. (Persze minden a saját fordításában). Vándorénekesek, félig-meddig vagánsok. Ezért számos dal került bele az „antológiába” a Carmina Buranából is. A regény „regény-rétege” pedig színes és érdekes képet ad a kor politikai viharairól, kultúrájáról. Volt miről írni: albigens háborúkról, Hohenstaufen Frigyesről, polgárosodásról, az éppen épülő strasbourgi dómról, az olasz városköztársaságokról, pápaság, és császárság harcáról. Assisi Szent Ferencről és a születőben lévő svájci parasztköztársaságról – egyszóval a középkori életről.