Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy megmutassuk: az erkölcsös élet nem öncélú, nem az ember kiválóságának, erényeinek a mutogatása, hanem az ember legfőbb törekvésének, boldogságvágyának a megvalósítását szolgálja. Csak az lehet boldog, aki jót cselekszik, akinek szokásává válik a jócselekedet gyakorlása, aki erényes életet él. Ugyanakkor az is fontos, hogy nem leszünk jó emberré, pusztán a cselekedeteink által. Az emberi tevékenység az, amely által megvalósítjuk önmagunkat, és ha a jót tesszük, magunk is jó emberré válunk. Gyakran elfeledkezünk arról, hogy cselekedeteinkkel sokkal kisebb mértékben tudunk befolyást gyakorolni a külvilágra és a környezetünkre, mint önmagunkra. Minden cselekedetünkkel elsősorban önmagunkat alakítjuk, mi válunk jobb emberré vagy rosszabbá. A boldogság pedig nem egy elérhetetlen álom, hanem a mindennapokban megtapasztalt valóság.