Ezredforduló avagy az emberélet útjának felén
Kevés nemzedéknek adatott meg az emberiség történetében, hogy megélje az ezredfordulót. Ez a ritka, kissé misztikus esemény számvetésre, az elmúlt század és benne saját életünk értékelésére késztet.
Tovább...Kevés nemzedéknek adatott meg az emberiség történetében, hogy megélje az ezredfordulót. Ez a ritka, kissé misztikus esemény számvetésre, az elmúlt század és benne saját életünk értékelésére késztet. Így érezte ezt Cselényi László is, amikor, megirigyelve a nagy elődök körében oly népszerű napló és memoár műfaját, arra vállalkozott, hogy emlékeit, tapasztalatait, gondolatait rögzíti, megidézve az elmúlt század utolsó néhány évtizedét. Napló és memoár - olvashatjuk az alcímben, bár a szerző (saját bevallása szerint) igazi naplót a szó szoros értelmében soha nem írt. Inkább csak feljegyzések, jegyzetek voltak ezek, s ebből a jegyzetsorozatból áll össze a "napló", párhuzamosan kiegészítve az emlékezésekkel. A jegyzetek nagy része természetesen a művelődés területén mozog, hisz ez foglalkoztatja-érinti leginkább a szerzőt - főleg a könyvélmények a meghatározók, de ugyanígy a zene, film, filozófia is. A feljegyzéseket elolvasva megállapíthatjuk, van miért felidéznünk az elmúlt századot. A Cselényi eddig irodalmi munkásságára oly jellemző többszólamúság ezt a kötetet sem kerülte el. Miután a szerző úgy érezte; magában a prózai rész túlságosan egyszólamú, versei viszont önmagukban nehezen megközelíthetők, "micsurinizálta" a kettőt. A naplótöredéket sajátos módon kiegészítette az Összefüggések, avagy Az emberélet útjának felén című verskompozícióval, mely annak idején a Krétakor című kötet részeként jelent meg.