A dolgozat tudományos igényességgel, eddig jobbára ismeretlen dokumentumok feltárásával, részletes politika- és intézménytörténeti rekonstrukcióval tárja fel az 1918-as hatalomváltást követő időszakot Pozsonyban, elemezve a sajátos szlovákiai magyar identitás kialakulását.

1919 nyarán és kora őszén Pozsony lakosságát a háború minél hamarabb történő befejezése, az ellátás javítása, továbbá az foglalkoztatta, hogyan verjék vissza Ausztriának a régióra és magára a városra vonatkozó annexiós igényeit. Az ugyanis sokáig valószerűtlennek tűnt a pozsonyi polgárok és munkások számára, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia egy másik, a háborút Magyarországgal egyazon oldalon végigküzdő nemzete lép föl hódítóként a magyar nyelvterületen. Még inkább képtelenségnek látszott, hogy ehhez a szlovák elitből is szövetségeseket találhat.

A pozsonyiak számára a „cseh demokráciával” való találkozást a városi önkormányzat megszüntetése, a február 12-i népgyűlés vérbe fojtása, a magyar államiságra emlékeztető szimbólumok elpusztítása, a magyar és német – elsősorban az oktatási – intézményrendszer fölszámolása jelentette. Filep Tamás Gusztáv könyve IV. Károly 1918. júliusi, pozsonyi látogatásától 1920 nyaráig, az első csehszlovákiai nemzetgyűlési választásokat követő hónapokig követi nyomon az eseményeket.