Részlet:

- Ó, Magas-Tátra, szép szülőföldem, hallgatagon szenderegsz az esti félhomályban, mit sem törődve a földi gondokkal, a világgal, s pillantásra sem méltatod hazatérő fiad, ki lelkesülten köszönt. Nem, nem veheted észre őt, hiszen már nyugovóra tértél. Majd reggel, ha álmod tovaszökken, s a felkelő nap fénye beragyogja égbe törő ormaid, pillantásodat reá veted, és oltalmadba veszed őt