A Vova - azaz Vorosilov - névre hallgató vaddisznó békésen szundikál az akáctelki kiskocsma előtti dagonyában, miközben a nagyfröccsre betérő hajdani horthysta katonatiszt - aki mostanság inkább parkőrként keresi a kenyerét -, a szükség estén besúgóként "munkát vállaló" kocsmáros, a helyi focicsapat nőcsábász üdvöskéje vagy a régi idők eleganciáját őrző ügyvéd úr vakargatja-simogatja szeretettel széles tokáját. A kocsma hálás közönsége mindeközben békés egyetértésben vesézi ki a Herkules lehengerlő győzelmét... no meg Eleknek, a tősgyökeres akáctelki család legkisebb fiának a szabadulását a börtönből.

Az ismert publicista-író regényében a hatvanas évek Magyarországa elevenedik meg, a vaskos, majd a szorításból kénye-kedve szerint engedő, krumplistésztaszagú Kádár-világ. Ahol hangosan kattognak a jelentéseket zongorázó írógépek, és elvtársak-kartársak-tagtársak zengik Moszkva dicsőségét - és mégis van egy apró sziget, ahol nem szűnt meg az otthonosság, létezik még a meghitt barátság, sziporkázik a humor és, ha jólétre nem is, de legalább békére találhat mindenki.
E szűk pátria - Akáctelek - lakóinak összetartása nemcsak a közösséget menti át a jövőnek, hanem védelmet nyújt a mégoly különböző honpolgároknak is: a "virtigli proletárnak", a kosztosokból élő arisztokrataasszonynak, a fifikás "anyagbeszerzőnek", a lelkes pártmunkásnak és a kevésbé lelkesnek egyaránt.
Ami a filmművészetben Bacsó Péter kultuszfilmje, "A tanú", az az irodalomban Jolsvai András könyve.