Ennek a könyvnek nincs műfaja, ahogyan a Feldmár féle Iskola sem iskola a szó bármilyen szokásos értelmében, habár vannak tanárai, hallgatói, ösztöndíjai. Nem lehet igazi iskolának tekinteni, mert itt senki nem akar megtanítani semmit senkinek. Az iskola és a tananyag alapját kérdések képezik. A kérdések arról szólnak, hogy a nő igazi-e, és hogy van-e a világnak női olvasata egyáltalán? Heteken, hónapokon át gyűltek a kérdések életről, halálról, szeretetről, testről, születésről, erőszakról, vallásról, kapcsolatokról, mitológiáról, művészetről, alkotásról, gyereknevelésről, Ádámról és Éváról, meg persze a Paradicsomról. Igazi vagy? Bátor vagy? Mersz kérdezni? Mersz válaszolni? Mersz kételkedni? Önmagadban is? Véget nem érő beszélgetés, amibe idővel újabb és újabb részt venni szándékozók jelentkeztek be. Olyanok, akiknek mondanivalójuk volt és olyanok, akiknek újabb kérdéseik. Hogy miért lett ez Nők Iskolája? „Mert engem a nők érdekelnek!” – felelte Feldmár. És azért is, mert rengeteg dolog van, amiről a nők soha nem beszélnek, nem mondják el az anyák a lányaiknak, mert nekik sem mondta el az anyjuk, mert ők sem tudták, és azt sem tudjuk már, hogy van-e egyáltalán bármiféle igazi tudás, ami a miénk, amire érdemes lenne rákérdeznünk. A könyv alkotói szeretnék, ha lenne ilyen!