Részlet a könyvből:

"Peter Slávik szokása szerint fél nyolckor ébredt, langyos vízzel lezuhanyozott, majd frissen és üdén, élvezettel bedörzsölte simára borotvált arcát a kellemesen csípős, finom illatú borotvaszesszel. Befejezve a fogmosást, poharába, melyet teletöltött a vízvezetékből kiáramló, az egészségre ártalmatlan folyadékkal (klóron kívül bizonyos mennyiségű közönséges vizet is tartalmazott), belecsepegtetett tizenöt cseppet a GAFO-nak nevezett barnás toroköblítő szerből, hátrahajtotta fejét, és ezzel a koktéllal mindaddig gargalizált, amíg ki nem ürült a pohár. Jóleső érzés töltötte el, mely abból a (többé-kevésbé téves) feltevésből származott, hogy ezen művelettel kielégítően gondoskodott a gyermekkora óta tüszős gyulladásra fölöttébb hajlamos manduláiról.
Kinyitotta a faliszekrényke tükrös ajtaját, a fekete műanyag polcokon ott rejtőzködnek felesége, Helena izgató kincsei. Ez idő szerint az állítólag száztornyú Prágában tartózkodik, csak holnap este tér vissza. Emiatt Slávik úgy bámult a tükörbe, mint egy epekedő, türelmetlen szerető, aki szerelme tárgyának távollétében legalább annak személyes holmijával kárpótolja magát; lágyékában kellemes bizsergéssel nézte a különböző kecses üvegcséket, tubusokat és tégelyeket, melyek úgy sorakoztak a polcokon, mint a díszmenetre készülő katonák."