Ez a kötet Juraj Spitzer szlovák író esszéjét tartalmazza, s a könyv címe híven fejezi ki intellektuális alapállását, a kétség és a remény pólusai között oszcilláló elemző, értelmező és kérdező entellektüel vívódását egy olyan korban, amelyre az antiszemitizmus, a sovinizmus, a xenofóbia, egy szóval: az intolerancia felerősödése is jellemző. Juraj Spitzer nem vádol, hanem megérteni próbálja ezeket a jelenségeket, innen az esszék meditatív, szubjektív "írói" hangvétel. A borzalmakat túlélő, sokat látott és tapasztalt ember nézőpontjából vizsgál jelenségeket, amelyekre racionális magyarázatot aligha találhatunk. Juraj Spitzer egyike azoknak a kevés szlovák értelmiségieknek, akik szembe mertek nézni a Szlovák Állam felelősségével a holocaustét, s akik az újraéledő irracionalizmusokban ezek előzményeit és gyökereit is láttatni tudják.