A köztes létben eldöntjük, kikkel fogunk együtt élni és kapcsolatba kerülni, mi lesz jelenlegi életünk célja, stb – tehát úgy kell élnünk az életünket, hogy beteljesítsük „küldetésünket„. Cselekvés nélkül bennünk reked a remény, a szeretet és a többi érzés, s megmarad magánügynek mindaz, amivel a világot gazdagíthatnánk, amivel hatni tudnánk a dolgok menetére. Ezt nem hagyhatjuk annyiban! Az utunkat kísérő segítők, és a magunkban hordozott isteni szikra szinte kötelez minket képességeink kibontakoztatására. Sylvia, látnoki tudását felhasználva kipuhatolta a másvilági lelkek véleményét, hogy aztán saját szavaival a földi fülek számára érthető formában közölje velünk, miként érhetjük el, hogy bizakodó, életcélunk felé tartó, kellő önbecsüléssel rendelkező ember váljék belőlünk.