Ha nem is a Költészet Napján, de a költészet hetében születtem, 1951 Golgotákkal teli esztendejében. Versben beszélni nagyon korán, kétéves korom táján kezdtem, részben erre céloz nyolcadik kötetem címe, a „Legenda, változatlan”. Részben pedig arra, hogy nem vagyok az éles-látványos stílusváltások embere, ahogyan az állandóan változó külsőé sem: gyerekkori arcom számos vonását megőrizte mai, anyókából és kamaszból összegyúrt ábrázatom. Versírói céljaim sem változtak: makacsul igyekszem felfedezni, s az Olvasóval is felfedeztetni még a legkeservesebb élethelyzetek örömlehetőségeit is. Ezúttal, hála fordítóimnak, anyanyelvemen kívül angolul és németül.