A nagy zeneszerzők élete nem kuriózumgyűjtemény, még csak nem is életrajz-sűrítmények füzére: lapjain a zene története bontakozik ki, tudományosan megalapozva, de nem a tudomány elvontságával, nem a mindennapi közegéből, keletkezésének és megszólaltatásanak körülményeiből kiszakítva. A zenét emberek alkotják, emberek adják elő, és emberek hallgatják. Nem érthető meg másképp, mondja Schonberg, mint az emberből: alkotójából es korából kiindulva. Ezért olyan eleven e könyv szövege, hogy úgy is lehet olvasni, mint egy izgalmas regényt. Gyakorló zenekritikusként Schonberg a közönséget is képviseli. Az a jó zene, amit az előadók szívesen játszanak, és a közönség szívesen hallgat. De a kritikus előtte is jár a közönségnek. Arra is felhívja a figyelmet, mi az, ami felfedezésre vár és a könyv elolvasása talán sok olyan zenei értékre is kihegyezi az olvasó fülét, amelyre eddig tompa volt.