„- Amit a világról jelen pillanatban gondolok, jobb, ha nem hallod meg - sziszegte Noémi, s ökölbe szorította a kezét. Az utolsó hírek szerint az orosz hadsereg már fél Európát megszállta.
A férfi kigombolta a nő vékony ingecskéjét, s megborzongott a gyönyörűségtől. Pedig már ki tudja, hányadszor érintett a tenyere formás, kemény női mellet. Ez a sokadik élmény sem ért kevesebbet a legelsőnél.
- A rohadtak! - mondta Noémi indulatosan. Hangja tele volt keserűséggel, gyűlölettel. A férfi lassan, türelmesen szabadította meg a farmertől. A ruhadarabot gondosan összehajtogatta, s a radiátorra helyezte. A zokni nesztelenül, méltóságteljes lassúsággal vált meg a világ talán legkecsesebb lábfejétől. Csupán a bugyi makacskodott...
- Koszos csürhe! - sziszegte a nő résnyire szűkült szemmel. Egy bugyi nem sokáig állhat ellent a türelmetlen férfikezek motozásának, főleg, ha a viselőjük már nem ragaszkodik hozzá túlságosan. Noémi kevéssel ezután a konyhaasztalon találta magát. Mielőtt a férfi beléhatolt volna, fejét hátraszegve, torokhangon zihálta:
- Lőjétek szét!... Perzseljétek fel!... Marcangoljátok szét a világot!"