A szerző így vall írásáról: "Könyvem megírásának célja, képet adni arról, hogyan élt a századfordulón egy magyar író, aki szembehelyezkedett a kor társadalmával, osztályrésze az örökös gond és korai halál volt, és arról is, hogyan alakult az író özvegyének és négy árvájának életútja". Nehéz eldönteni, hogy Thury Zsuzsa kinek állít ebben a könyvben kedvesebb, szebb emléket: a fiatalon elhalt, nagy tehetségű írónak, Thury Zoltánnak vagy özvegyének, aki mély hitvesi áhítattal és anyai szeretettel vállalta rengeteg gond között a négy árva nevelését, a négy Thury-testvérnek, a jóban-rosszban összetartó, szertelen és mégis koraérett gyermekeknek vagy az egész kornak, amelyben a könyv fiatal hősei kezdték megismerni a világot. Kétségtelen azonban, hogy Thury Zsuzsa vonzó stílusa, lírai melegségű gondolatai és a gyermeki lélek belülről való, igaz ábrázolása igen élvezetes olvasmánnyá teszik az Ördögtáncot.