Erdélyben születtem. Ott már kicsi korukban úgy nevelték a lányokat, hogy minden munkához értsenek. Nekem is állandóan a konyhában kellett sündörögni, hogy a krumplihámozástól az ünnepi vacsora elkészítéséig mindent megtanuljak. Kenyeret sütöttem, kecskét fejtem, szőttem és fontam, nyulaink is voltak, magam neveltem és vágtam le azokat. Korán megtanultam, hogy ételt nem szabad kidobni, mindent fel kell használni, még a kenyér héját is, nagyon jó prézlit lehet készíteni belőle. Kis kockákra kell vágni és megszárítani, jó lesz gombócba, vagy levesbe betétnek. A praktikusság, a célszerűség vezetett egész életemben, így persze a háztartás vezetésében, a főzésben is. A nagyanyámtól és az édesanyámtól örökölt tudást, tapasztalatokat és recepteket gyűjtöttem, hozzá tettem saját tapasztalataimat, így állt össze az első szakácskönyvem, amit aztán követett a többi. A hivatásos szakácsok ritkán forgatják ezeket a könyveket, ők soha nem ismertek el engem. Igaz, hogy én soha nem is akartam velük versenyezni. Egész életemben megmaradtam egyszerű háziasszonynak, könyveimen keresztül a háziasszonyok tanácsadójának.