Rendhagyó, ​izgalmas antológiát tart kezében az olvasó. A letűnt totális diktatúra, a hírhedt „normalizáció" gyermekei, fiatal szlovákiai magyar írók vallanak e könyv lapjain – arról, hogy mi a szabadság: mit jelent a lélegzetvétel hiánya, és mit jelent levegőt venni; mi a művészet öntörvényűsége, és mi az, ami ezt az öntörvényűséget terrorizálva egyrészt kalandokba és tragédiákba kényszerít, másrészt válságokba, lélekölő elhallgatásokba, sivatagokba hajszol. Piknik a Szaharában – a fiatalon és tragikusan elhunyt Pálovics László emlékét tiszteli meg e könyv címe: az ő vágyát, hogy lehessen piknik a sivatagban , tágasság és teljesítettség, szabadság a lélekben. S ugyanezt fejezik ki a normalizáció levegőtlenségéből nyugatra emigrált Czakó József írásai, valamint Fábián Nóra, Győry Attila, Hajdú István, Hajtman Béla, Mórocz Mária, N. Tóth Anikó művészi eszközökben rendkívül változatos, gazdag és igényes munkái: az emberi mérték és méltóság, az igazi értékek hiányának fojtogató jövőtlenségét, s egyben azt az elpusztíthatatlan meggyőződést, hogy az embernek – mivel szabadnak születik – elvehetetlen joga az egyéni és közösségi értékek szabad, mélységet és magasságot nyitó, távlatokat nyújtó megválasztása, illetve megteremtése.