Moldova ​György ötvenhatos regénye a forradalom utáni éveket megrázó emberi sorsok tükrében ábrázolja, az utcai harcokban részt vevő Válent Csaba plasztikusan festett, árnyalt alakján keresztül. A forradalom leverése után diáktársaiból ellenálló csapatot szervező, egyébként viszonylag jó módú, középosztálybeli fiú (apja, egyetemi tanár, tipikus állását féltő kispolgár) egyre jobban elszigetelődik társaitól, családjától. Érzi: ötvenhatban minden visszavonhatatlanul megváltozott. Egy iskolai rendezvényen szórólapterjesztés közben lefülelik, kiderül, mindent tudnak róla, de vallatótisztje rokonszenvének, és az őt lebuktató Öry Éva mentő vallomásának köszönhetően csak két évi javító-nevelő intézeti munkára ítélik. Itt azonban a köztörvényes elítélt kamaszok durvasága elviselhetetlenné teszi rabságát, csupán a gondozónő, Vali szerelme jelent számára kiutat. Ám amikor az asszony elköltözik, Csaba végképp összetörik, kórházba, elmeosztályra kerül. Szabadulása után Öry Éva iránti vonzalma jelent látszólag megoldást, ám Éva szüleinek tilalma és a körülmények hatalma miatt ez a kapcsolat is zátonyra fut, és Csaba végül önként visszatér az időközben új várossá nőtt intézeti telepre, hogy múltjával leszámolva az újjáépítésbe vesse magát.