Gál Sándor "Szél"-je valamiféle őselem, "ember-előtti csendes fuvallat", az "első hang", mely tanúja lehetett a vizek és a szárazföldek keletkezésének, az idő "szárnyra kelésének", majd az emberi történelemnek, a föld "elrozsdásodásának". Csaknem nyolcszáz soros versében Gál Sándor a gondolati líra területén tesz egy jókora lépést.