A regény a nyugat-szlovákiai hegyek alján, a Kis-Kárpátok hangulatos lankáin meghúzódó kisebb-nagyobb települések módos parasztjainak, földhözragadt szegényeinek, irtványgazdáinak és béreseinek az életét tárja elénk. A szerző szülőföldje ez a táj, nemcsak jól ismeri és ragaszkodó hűséggel szereit, de húsz-egynéhány esztendővel ezelőtt a falu szocialista átalakulásnak folyamatát is ott kísérte figyelemmel. A falusi élet sokszor igen bonyolult problémáit elemzi, rámutat a vagyonosok és a szegények közti szakadékokra, tisztán látja, hogy a súlyos társadalmi ellentétek az erkölcs összeütközéseket is elkerülhetetlenül kirobbantják, s előbb-utóbb az érzelmi szférában is éreztetik hatásukat.
A regény hőseit a szerző emberközelben mutatja be. Bonyolult jellem a tulajdonképpeni főhős, Hastiak, a hajdani majorsági béres, aki a nagybirtokok parcellázásakor földet kap, ám fölülkerekedik benne az önállóvá lett gazda elvakult rátartisága, s a közösségi szellemhez csakhamar hűtlenné válik. Az író ennek az újgazdának frappáns jellemrajzával világítja meg azt a valóságot, hogy a haladás útjába nemcsak a falu zsírosparaszti, az ún. kulákok gördítettek akadályokat, de húzódoztak, idegenkedtek az újtól a nemrég még béresként tengődőd kisemberek és nincstelenek is, akiket megszédített a váratlanul jött magántulajdon és a helytelenül értelmezett önállóság.