Féltett kincshez, egy jeles család talán egyetlen számottevő örökségéhez jut hozzá az olvasó: a sajátos formájú, zöldes papírtónusú füzetek tucatjait ereklyeként őrizték, őrzik Táncsics Mihály leszármazottai, sokáig abban a meggyőződésben, hogy az azokban rögzített feljegyzések nem is tartoznak másra, csak a legközelebbi rokonságra. ()
Táncsics Eszter és Csorba Géza 1873-tól 1876-ig vezették a feljegyzéseket, az utolsó évben már csak Eszter. ()
Ez a napló két hányatott sorsú, méltatlanul elfeledett embernek állít emléket. Sorsuk olyan egyszerű és olyan bonyolult, olyan regényes és olyan prózai, amilyen maga az élet. (Részletek a szerkesztő bevezető soraiból)