Born Ignác (1742–1791), az ásványtan és a montanisztika (bányászat és kohászat) kiemelkedő szakembere, 1770-ben járta be a Bánság és Erdély bányavidékeit, illetve a Nagybánya környéki bányákat. Tapasztalatai további magyarországi érclelőhelyek, köztük Selmec vidékének leírásával kiegészítve 1774-ben, német nyelvű levelek formájában jelentek meg. A hazai ásványtan és montanisztika ezen alapműve az egykorú angol, francia és olasz nyelvű kiadások után végre, 240 év elteltével, magyar nyelven is megjelent, Fuchs Péter bányamérnök avatott fordításában, Papp Gábor és Weiszburg Tamás szerkesztésében.