Erdélyi János itt közlésre kerülő úti írásai a hazában és a nagyvilágban tett utazásainak dokumentumai, egy XIX. századi kelet-európai értelmiségi szellemi kalandozásainak, 'citoyenne', európai horizontú polgárrá érésének bizonyítékai. Abban, hogy az író kora legképzettebb és legvilágosabb látó férfiai közé emelkedhetett, nagy szerepe volt ezeknek az utazásoknak. írói és emberi látókörét nemcsak az „élet iskolája', nehéz, keserves élete, hanem hazája tájaival és embereivel és az akkori "nagyvilággal”, azaz Európával való megismerkedése is tágította. Ahogy ifjúságának mestere, Herder írta 1769-es útinaplójában, őt is az utazás élményei és tapasztalatai tették "szobatudósból… a tanult iróskodás tintatartójából… a papírok és könyvek tároló helyébőr tevékeny emberré, reformátorrá. Számára azonban nem kevésbé fontos az utazás kínálta sok és változatos öröm sem.