Tamási Áron, egyik legnagyobb novellistánk előző, 1963-ban megjelent, válogatott novelláit jobbára gazdag kedélyvilág, derű, játékosság jellemezte. Új könyve, a Világló éjszaka súlyosabb társadalmi mondanivalójú, komolyabb hangvételű írásokra épült. Háborúból hazatért katonák, özvegyek, árvák: a szegény nép vonul romlásnak indult otthonába, hogy új életet teremtsen. Arra felel az író, hogy mi ád erőt a tragikus sorsú népnek a megmaradásra. A félszáznál több, mesekeretbe burkolt, balladás szépségű elbeszélés között olyan írásokban is gyönyörködhet az olvasó, amelyekben a mezők vadvirágai, madarai is társadalmi igazságokról szólanak. Valójában még a bibliai tárgyú történetek cselekményeit is földön járó paraszti hősök bonyolítják. A népmesei költőiség oly szerencsésen kapcsolódik a valósághoz, hogy elhisszük a mesét is: Tamási írja a legmodernebb meséket a valóságról. Új, gyűjteményes könyve a magyar novellairodalom kincseit gyarapítja.