Szombathy Bálint számára a művészet személyes archívumként nyilvánul meg, amelybe rendszerezetten betáplálta saját különböző ideáljait, képeit, emlékeit, tudását, tiltásait és tabuit. Mindazt a bizonytalannak mutatkozó, ám lendülettel teli művészi létet, amelyben a művészi tudat mögött ott munkál a tömör, ostorát az egyén hátán csattogtató történelem. (Nebojša Milenković)