- Bácsi - ordítja Zazie -, a Metróra szállunk? - Nem. - Hogyhogy nem? Zazie lestoppol. Gabriel hasonlóképpen. Megáll, hátrafordul, leteszi a kiskoffert, és magyarázni kezd: - Úgy, hogy nem. Ma semmiképpen. Sztrájk van. - Sztrájk? - Igenis, sztrájk. A Metró elaludt a föld alatt, mivel az alkalmazottak beszüntették a munkát. - Ó, az aljas gazemberek - kiált fel Zazie. - Ilyet csinálni velem! - Nemcsak veled csinálják - csillapítja Gabriel. - Bánja a nyavalya! De azért mégis épp velem történik ilyesmi, velem, aki olyan boldog voltam, és úgy örültem, meg minden, hogy kimetrózhatom magam... Olvasóink egy része már ismeri Zazie-t, ezt a koravén, cserfes kislányt - a Raymond Queneau világhírú regényéből készült kitűnő filmet nálunk is bemutatták. Csupa könnyedség, csupa játékosság ez a könyv, és csak a végén döbbenünk rá, hogy szerzője ebben a humánus-könnyed formában az élet egyik alapkérdését: a vágyak beteljesedésének lehetőségeit feszegeti.