2007-ben - nem sokkal azután, hogy a Gyorsasági Motoros Világbajnokság 125 köbcentiméteres kategóriájában világbajnoki címet szerzett - jelent meg Talmácsi Gábor önéletrajzi regénye „Az életem 200 felett...” címmel.

Talmácsi Gábor az alábbi gondolatokat fűzte a könyv megjelenéséhez:
„Talán nem meglepő, hogy az eddigi legnagyobb vágyam teljesült idén a világbajnokság megnyerésével. A sport szempontjából nagyon tudatosan felépített év nyártól kiegészült egy szintén régi tervem megvalósításával, az életem papírra vetésével. A két feladat együtt igen nagy tehernek bizonyult, viszont jól kiegészítette egymást: a múlt felidézésével, újraértékelésével úgy érzem, mentálisan erősebb lettem. A nekem oly szokatlan tevékenység, a könyvírás sok, eddig tudatosan meg nem fogalmazott gondolatot vetett fel, valamint a motorozással eltöltött huszonkét év emlékeinek rendszerezése még több erőt adott ahhoz, hogy a versenyévad végére mindkét célomat megvalósítsam. Nagy örömömre szolgál, hogy három héttel a világbajnoki győzelem megszerzése után, szinte annak megkoronázásaként most át tudom nyújtani a nagyközönségnek életem regényét.

Őszintén remélem, hogy ebben a könyvben nem csak a szakmai olvasóközönség, nem csak a népes és elfogult szurkolótábor találhat érdekes és tanulságos történeteket. Célom volt mindenkinek megmutatni, hogy a sokszor reménytelennek tűnő küzdelem, a kitartás előbb-utóbb meghozza a várt eredményt. Nem tagadom, szerencse is kell hozzá, de ha az esélyt sem adjuk meg, akkor az sem jön magától.

Így utólag áttekintve a könyv tartalomjegyzékét, számomra is meglepő, de egyben jóleső érzés, hogy mennyi mindenről sikerült „beszélnem”. Sok, műszakilag kevésbé megfertőzött olvasó talán megbocsátja nekem, hogy néhány kissé szakmai fejezet is helyet kapott a többi között, gondolva a most szárnyaikat bontogató fiatal motorversenyzőkre, de bízom benne, hogy még ezek a részek is kellően érdekesek és izgalmasak mindenki számára.

Nem szabad szó nélkül hagyni, hogy a könyv összeállításában egy kisebb team vett részt, akik a szakmai hozzáértésüket, lelkesedésüket és nem kevés munkájukat adták életem történetéhez. Külön köszönet illeti a családomat, a menedzseremet, akik a sok közös emlék felidézésével segítettek teljessé tenni e könyvet.

A mai nap az életemben egy nagy ünnep. Olyan állomás, mely ahelyett, hogy elégedett hátradőlésre késztetne, sokkal inkább további munkára sarkall a sportágamban, hisz az eredményeimért cserébe folyamatosan rengeteg szeretetet és elismerést kapok az emberektől, amiért az elkövetkezendő időben még többet szeretnék adni nekik. Hiszem, hogy a sikerem közös siker, aminek részese mindenki, akinek a bíztatását akkor is éreztem, ha a hangjuk nem is juthatott el hozzám.

Fogadják szeretettel tőlem ezt a könyvet, az életemet...”