A század egyik legnagyobb rendezőjének ez az eredetileg 1968-ban megjelent könyve a korszerű színházesztétika egyik alapműve. Saját tapasztalataira hagyatkozva veszi górcső alá kora színházát; általános tézisekkel és gyakorlati útmutatással egyaránt szolgál. Négy színháztípust különböztet meg: a) A holt színházat, amely a jó előadáshoz szükséges minden kellékkel rendelkezik, de mindezt megkövesedett formában hozza színre. Stílust játszik és nem drámát. b) A szent színház a láthatatlant varázsolja láthatóvá. Célja a cselekvések és események mélyén húzódó érzelmi és értelmi indítékok vizualizálása. c) A nyers színház eltünteti a színpad és a nézőtér között húzódó negyedik falat, és a közönséget a játék aktív résztvevőjévé teszi. d) A közvetlen színház – Brook ideálja – a társadalmi eseményekre és az emberek szerepére választ kereső, azonnal reagáló színház. Peter Brook könyve fájdalmas hiánycikk. A könyvtárak, az egyetemi intézmények évek óta szorgalmazzák új kiadását.