Szilágyi Domokos a második világháború után versekkel jelentkező nemzedék kiemelkedő és tragikus sorsú tehetsége volt, aki nagyon nehéz történelmi körülmények között, a romániai személyi kultusz éveiben nemzetiségi költőként a legnagyobb ambíciótól fűtve igyekezett megteremteni költészetét, a külső körülmények mellett állandó küzdelemben saját túlérzékeny idegrendszerével is, mígnem e kettős vagy sokszoros teher súlya alatt összeroppant, és önként vetett véget rendkívüli reményekre jogosító életének. Az Emlékezet sorozat anyagának összeállítója, Pécsi Györgyi nagy anyagismeret birtokában állította össze ennek a 20.századi avantgárd ihletésére létrejött életműnek az írói recepciótörténetét, amely nemcsak a pályaképet tartalmazza, de azt a szorongató s ma már történelminek mondható korrajzot is, a „közeget”, amelyet Szilágyi Domokos rendkívüli tehetségének át kellett törnie a maga idejében.