A ​szentség hírében elhunyt Marcell karmelita atya – polgári nevén Marton Boldizsár (1887–1966) – a kiváló lelki író, nevelő, szónok és gyóntató utolsó éveinek naplójegyzeteiből kap itt bő válogatást az olvasó, egy lélek beszámolóját. Vallomást a tökéletesség szűk és nehéz ösvényének végső szakaszáról. Lényegében tehát: Krisztus követésének magyar mása ez a könyv. Krisztus követése, Mária segítő kezébe kapaszkodva. Krisztus követése fel a Golgota ormára, a szent Keresztre, mindaddig, amíg a lélek el nem érkezik a Halálban feltáruló Pünkösd kapujához. E végső szakasz jellemzői: a Keresztről sugárzó fények egyre élesebben ragyognak; ragyogásukban élesekké válnak az emberi természet gyengeségeinek árnyai és kontúrjai. Minél közelebb kerül a lélekhez Jézus, annál nagyobbra nő a szomjúság a tisztaság után. Egyre nagyobb távlatok tárulnak fel a conpassióban, a Jézussal való együttszenvedésben. A végső szakasz jellemzőit, a növekvő fényeket, élesedő árnyakat, az egyre közelebb segítő Szíveket, a „mámoros zsoltárokat”, a végső szakasz, a küszöb előtti állapot magasztos szépségeit jelzik az egyes fejezetek. A naplójegyzetek, amelyekből ez a válogatás készült, kb. ezer gépelt oldalt tesznek ki. A jegyzetek túlnyomó többsége Marcell atya lelki olvasmányainak kivonata, kisebbik része személyes élmények, meglátások, észrevételek sora.