Az arisztokraták megnevezés alatt előkelő születésű, nagy vagyonnal rendelkező, magas életszínvonalon élő, rangjuknál és öröklött kiváltságaiknak köszönhetően a társadalmi hierarchia legfelső fokán álló társadalmi csoportot értjük. A legkiválóbbak között is az első helyet foglalták el, és a leglényegesebb szerepet játszották az élet társas érintkezéseiben. Az emberi előkelőséget, azaz a valódi, hamisítatlan arisztokratizmust testesítették meg.
Az arisztokrácia mindig is domináns tényezője volt a magyar történelemnek. A főúri nemesnek volt vagyona, fényűzően élt, élete különlegesnek és gondtalannak tűnhet, ám a valóság rideg és tényszerű abban az értelemben tudniillik, hogy a pompázatos máz alatt mégiscsak mindig a hús-vér embert találjuk.
De vajon hogyan élt, mekkora vagyonokkal rendelkezett, milyen társadalmi szerepet töltött be, és milyen közéleti súlya volt a magyar arisztokráciának?
Vajon az arisztokrata gőg, méltóságtudat valóban felsőbbrendű lélekkel és szellemmel párosult-e?
Joggal vetődik fel a kérdés: tudott-e élni a magyar főnemesség a származás, a születési kiváltságok, a pénz, a pozíció, és a történelem kínálta lehetőségekkel?