Mondják, nincs elavultabb egy tagnapi újságnál, pedig a sportban a teljesítménynek kijárna az örökkévalóság. Ám egy idő után minden összemosódik, egybefolyik, és csak találgatjuk, Feofanova világcsúcsa vajon mikor is született, melyik esztendőben parádézott a Manchester ellen Ronaldo - és folytathatnánk a sort csaknem a végtelenségig. Jó lenne tehát összegezni, ez volt az évkönyv ötletének az alapja. Összegezni mindazt, amivel kiemelten foglalkoztunk, feleleveníteni, újra átgondolni azokat az eseményeket, sztorikat, amelyek meghatározták a Nemzeti Sport életét 2003-ban. Karácsonyra jelent meg lapunk első száz évének a története, szinte magától kínálkozott, hogy nem száz esztendőnként, hanem minden évben foglaljuk össze, mivel és hogyan szolgáltuk ki olvasóink igényeit. És ekkor következett a már citált kérdés: most akkor melyik ujjunkat harapjuk meg? Muszáj volt válogatni az események és a történetek között, ha nem tettük volna, kötetekre rúgna egy ilyen évkönyv egy olyan esztendőben is, amelyben nem rendeztek sem olimpiát, sem labdarúgó világ- vagy Európa-bajnokságot. Még így is olyan ez a vállalkozás, mint amikor valaki csak bögrével meríthet az óceánból, sokkal több marad ki, mint amennyi nem, de a lényeget azért megismerheti. A mi rendező elvünk elsősorban a sport szellemisége volt, azaz a nagy versenyekre, a magyar sikerekre, az emlékezetes teljesítményeket részesítettük előnyben, és így bár rengeteget írtunk a lapban a Magyar Labdarúgó Liga házatáján történtekről, a meccsek közvetítési lehetőségeinek olykor botrányos fordulatairól, ezek csak a sport hordalékai, emléküket nem ápoljuk a könyvben. Őszintén reméljük, senkiben sem marad jelentősebb hiányérzet, amikor átlapozza ezt a kötetet, s ha égis, feledteti azt az újra felfedezés, az újra átélés élménye. Ha ez így lesz, akkor már biztosan nem dolgoztunk hiába, és bebizonyosodik az a meggyőződésünk, hogy nemcsak a külalakjában, hanem a tartalmában is színvonalas könyvet ajánlhatunk a Kedves Olvasó figyelmébe.