Johann Sebastianról, a Bach-dinasztia leghíresebb tagjáról, az egész világ zeneművészetének egyik legnagyobb alakjáról szól ez az életrajzi regény. A gyermekévekről, az első zenei stúdiumokról a családi körben, a korai árvaságról, bátyjának, Johann Christophnak oktatásáról, aki eltiltotta öccsét az akkori nagy zongorázók legnehezebb műveinek gyűjteményétől, amiért is a fiúnak éjjelenként holdfény mellett kellett másolnia a műveket, míg végül emlékezetből is tudta őket. És szól még ez a regény az ifjúkor, a férfikor hányattatásairól, megaláztatásairól, példátlan művészi termékenységéről, majd öregkoráról, amikor Bach a lipcsei Tamás-templom orgonásaként, a két főtemplom zeneigazgatójaként, megvakulva, szélhűdésben halt meg, mint a zenetudomány és zeneköltészet korszakalkotó hőse, művek roppant sokaságának szerzője, mint a német műzene alapítója, mint kiváló zenetanító, és lángeszű, bámulatos szorgalmú, szerény ember.